Utoljára frissítve: 2026-03-15 by Unikornis
Teljesen tarthatatlan a helyzet, mert ezt már tavaly szeptemberben meg kellett volna írnom, szóval bocsánat. Aki régóta olvas, az tudja, hogy az elmúlt 15 évben a nyári fő- vagy csúcsszezonban nem megyek Santorinire, kivéve amikor senki nincs a szigeten, mert épp pandémia van. Így 2025-ben is a szeptembert választottuk a fő döglős nyaralási időszakunknak több okból: ilyenkor már kevesebb a turista, minden nyitva van, a tenger melegebb, a hőmérséklet elviselhetőbb, nagyobb a nyugalom, és ráadásul az árak a nyári fő-fő-csúcsszezoniak felére estek vissza.
Nem Santorini volt a fő célállomásunk, hanem a szomszédos Ios szigete, amit továbbra is mindenkinek csak ajánlani tudok.
Miért ajánlom Iost?
Nincs saját reptere, ezért a tömegturizmus Santorinin megismert formája sem jellemző, és mivel a kikötője is alkalmatlan a nagyobb óceánjáró hajók fogadására, ezért Ios szigetén sokkal nagyobb a béke és a nyugalom. Csak ajánlani tudom továbbra is. Frissítettem az Ios szigetről szóló posztot, olvassátok el, minden fontos benne van.
Ezekben a sorokban a Santorinin töltött napok legfontosabb eseményeit mesélem el, már ha lehet eseménynek nevezni a semmittevést és a kajálást. Mert azért Santorinin még mindig jókat lehet enni.
Érkezés Santorinire
Este érkeztünk a szigetre a Wizz Air egyik utolsó járatával. Itthon mindent alaposan elterveztünk, igen ám, de a leszállás után derült ki, hogy a gomb végül nem lett megnyomva a Bookingon, így nincs szállásunk. Sebaj, megoldottuk.
A repülés kvázi eseménytelen volt egészen addig, ameddig Santorini fölé nem értünk, mert olyan szerencsések voltunk, hogy Oia felől érkezve végigrepültünk a kaldera felett, láthattuk a kivilágított kikötőt, Oia utcáit, majd következett Fira, míg egy határozott irányváltással elkanyarodtunk Anafi felé.
Ha nyugis helyet keresel a nyaralásodhoz, de szeretnél Santorinire is menni, akkor ez a három sziget remek párosítás: Santorini a nyüzsivel, Ios a sárga homokos partokkal, Anafi a különleges látványával és a nagyobb elszigeteltségével. Tényleg remek párosítás, de ahhoz, hogy pihenni is tudjatok, legalább másfél vagy két hét kell.
Anafi felé elkanyarodni teljesen normális dolog, mivel a Kamari végében lévő leszállópálya abból az irányból közelíthető meg. Miután megcsodáltuk Anafi fényeit is, már újra látszottak Santorini fényei. Szemben a pilóta a Mesa Vouno hegyet láthatta, a bal oldalon ülők Perissa fényeit, a jobb oldalon ülők pedig Kamari fényeit láthatták.
Ha te először jársz Santorinin, és felmerül benned a kérdés, hogy melyik oldalra érdemes ülnöd a repülőn, akkor választhatsz: ha a jobb oldalon ülsz, akkor jobban fogod látni Oia és a kaldera fényeit, ha a bal oldalon, akkor a hatalmas Mesa Vouno hegyet látod közelebbről, és Kamari is ott lesz alattad.
Leszállás után jöttünk rá, hogy nincs szállásunk
Este 10-kor ez már nem olyan vicces dolog, főleg nem úgy, hogy kvázi azonnalra kell. A Bookingon a keresési kritériumok között a legfontosabb volt, hogy legyen 0–24-es recepciója, legyen kilátása a tengerre Kamariban, illetve nem árt, ha közvetlenül tengerparti, és nem mellesleg: legyen szabad szobája azonnalra.
Szerencsénkre az Enjoy-nak volt szabad szobája, de te ne kövesd el ezt a hibát: nyomd meg a gombot, ne felejtsd el megerősíteni a foglalást!
Az Enjoy egy olyan hely, aminek van étterme is, tengerparti, és tengeri kilátásos szobája is volt. Nyert ügyünk volt! Azt még tudnod kell róluk, hogy nem tegnap kezdték a vendéglátást, mert nekem van egy olyan emlékem, hogy a gyerekem még kicsi volt, talán 4–5 éves forma, amikor egyszer náluk ittunk kakaót a tengerparton. Az meg 20 éve volt.
A taxi, ami nincs
Több helyen írtam már, hogy nem viccből mondom, hogy foglalj taxit előre, de most elmesélem a sztorit is és a hátterét is. Szeptemberben jártunk ott, tehát a turisták száma ilyenkorra már csökkent, viszont még ilyenkor sincs elég közlekedési eszköz ahhoz, hogy elhagyd a repteret.
A busz óránként jár, és itt most ne egy hosszú, csuklós buszt képzelj el, hanem egy olyan járművet, amit mifelénk turistabusznak használnak. Kényelmes ülések, wc, tévé – az utóbbi kettőt persze nem használják. Fogalmazzunk úgy, hogy olyan a busz, amilyet tudtak olcsón szerezni.
A probléma nem új keletű. Mióta rendszeresen megfordulunk Santorinin, azóta ez a helyzet – 35 éve.
Ha ilyenkor taxit szeretnél, akkor sem vagy mostanában igazán előnyben, mert bár egyre több a taxi a szigeten, de sosem elég. Több probléma egymásra rakódik: sokkal több turista, kb. ugyanannyi busz (32 darab, emlékeim szerint), és a taxik száma sem emelkedett drámaian. Ebből következik, hogy még a taxira is várnod kell, ha nem foglalsz előre.
Amikor az élménybeszámolót írom, akkor fejenként 14 euró a taxi előre foglalva. És sokkal kellemesebb, gyorsabb és stresszmentesebb úgy leszállni Santorinin, hogy kis táblával várnak a kijáratban, mintsem ott szobrozni, hogy „majdcsak jön a taxi vagy a busz”.
A taxizás menete Santorinin
Amikor kiértünk a taxiállomáshoz, akkor épp kigördült az utolsó taxi is a parkolóból.
Vártunk és vártunk. Körülbelül negyed óra múlva begördült egy kisbusz, kiszállt a sofőr, és megkérdezte, hogy hova megyünk. Mi mondtuk, hogy Kamariba.
Azt tudnotok kell, hogy a reptér Kamari végében van, kocsival kb. 10 perc az út az új úton. (Mindig vannak új utak a szigeten.) Ekkor sofőrünk elkezdett további, Kamariba tartó utasokat keresni, és talált is, így mentünk a mikrobusszal összesen hatan.
Ami meglepő lehet, hogy ilyen esetekben nem az van, amit mi gondolnánk, hogy a viteldíj eloszlik az utasok között (értsd: mondjuk 20 euró hat részre), hanem minden utas fizeti a maga viteldíját, és mindenki kifizeti a teljeset.
Ha megölnek sem tudom megmondani, mennyit fizettünk a taxiért.
Szóval fogadd meg a tanácsomat: foglalj transzfert előre. Időt, pénzt és idegességet spórolsz meg vele.
A szállás
Kiszálltunk a szállásunk közelében, de ha nem töltöttem volna Kamariban az elmúlt évtizedekben pár hetet minden évben, akkor elveszettnek éreztem volna magam. Ugyanis a taxisunk még annyit sem mondott, hogy indulj el előre, aztán fordulj balra, de szerencsére tudtam, hova kell menni.
Szerintem ez nem korrekt azokkal, akik életükben először járnak Santorinin, de ne aggódj, a Google Maps a barátod neked is.
Egész jó szobát kaptunk, sőt lehet, hogy a legjobbat. Itt ne hasra esős, szuper „Santorini stílusú” szobát képzelj el, mert ezen a szobán szerintem az elmúlt 15 évben nem sokat változtattak. Masszív, fa keretes ágy, masszív tömörfa asztal, ugyanilyen székekkel, és látszott, hogy bár nyilván kifestették, és vigyáztak arra, hogy az állapota ne romoljon, de azért nem a legmodernebb szoba volt.
Viszont a tengerre nézett, ami elég jó dolog.
Kései vacsi
Nem vagyunk egy vacsorázós fajta, de vannak alkalmak, amiket nem hagyunk ki. Bár nem vagyok a görög konyha szerelmese, vannak olyan fogásaik, amiket nem lehet eleget enni. Ilyen például a görög saláta (helyi verzióban kaprilevéllel és kapribogyóval, ami itt terem a szigeten – ha tehetitek, egyetek, vegyetek), de a legnagyobb kedvencem a sült sajt, a saganaki, és persze ha már itt vagyunk, akkor egy kancsó bor is jöhet. 🙂
A következő részben az első teljes napunkról fogok mesélni: a tengerpartról, az árakról és az éttermekről mert kezd túl hosszú lenni a poszt.
